A Doveri démon-UFO vagy Interdimenzionális utazó?

A földönkívüliek már sokféle formában jelentek meg a szemtanúknak. Idézzük fel ezúttal azt az esetet, mely a „doveri démoni találkozások” néven lett ismert, és 1977. április 21-én kezdődött az amerikai Massachusettsben.

 
Felnőtt méretű baba

Doverben, Boston egyik elegáns elővárosában, a Farm utcában három tizenhét éves tinédzser együtt autózott egy délelőtt, mikor egyikük, egy Bill Bartlett nevű fiú egy lopakodó „valamit” vett észre az utca túloldalán álló kőfal tövében. A lény megfordult, és egyenesen a kocsi fényszórói felé nézett. Amikor a fiú először megpillantotta, azt hitte, egy kutyát vagy egy macskát lát, vagy valamilyen hasonló, egészen hétköznapi dolgot. De mikor az autó lámpái már teljesen megvilágították a helyet, rájött, hogy valami merőben szokatlan van előtte, ami nem hasonlít semmilyen földi dologhoz.

Bartlett két hatalmas, fényes szemet látott, melyek narancssárga márványként ragyogtak elő az ovális, görögdinnyeszerű fejből. A fej önmagában is majd akkora volt, mint a furcsa teremtmény összes többi testrésze együttvéve, és cingár nyakon ült. Olyan volt, mintha egy csecsemő teste lenne felnőtt méretű, hosszú végtagokkal. Az egész test hosszú és sovány volt, de nem magasabb négy lábnál (kb. 120 centiméter). A hosszú végtagokhoz óriási kéz- és lábfejek tartoztak. A lény bőre szőrtelen
volt, és durva tapintásúnak tűnt, smirgliszerűnek. Úgy látszott, meglepték a fényszórók, amint a fal mellett osont.

Mikor Bartlett otthon apjának elmesélte a történteket, az észrevette, milyen levert. Fia beszámolt róla, mennyire megrettentették az aznap átéltek, hogyan gyorsított fel rögtön a kocsijával, hogy elhajthasson a lény közeléből. Barátai az észleléskor éppen beszélgetésbe merültek, így nem is láttak az egész jelenetből semmit. A fiú egy rajzot is készített a látottakról. „Igazán megijedtem, mikor megpillantottam - mesélte Bartlett -, azonnal menekülőre fogtam a dolgot. A sarkon a kanyart 45-tel vettem be, ami elég gyors. Mondtam a barátaimnak, „láttátok?”. Mire azt mondták, írjam le, milyen volt. Mikor gyorsan elmondtam, mondták, hajtsunk vissza. De közöltem velük, hogy én vissza nem megyek oda. Ha valami ilyesmit lát az ember, nem akar mellette lenni, és nézni, miben mesterkedik.”

De a barátai csak olyanok voltak, mint általában a kalandvágyó tinédzserek, végül rávették, hogy térjenek vissza a helyszínre. Amikor odaértek, Mike nevű barátja leengedte a kocsi ablakát, és kikiáltotta: „Gyerünk, lény, na, mi lesz már?”, Andy nevű harmadik társuk pedig azt rikoltotta ki: „Látni akarunk!” Bartlett szerint azonban ezzel csak elijesztették a teremtményt. Nem is látták meg újra, Dover démonja már eltűnt onnan.

Kaland a vízmosásban

John Baxter tizenöt éves kamasz fiú éppen hazafelé tartott barátnője házáéktól, Cathy Croninéktól a Miller Hill-i út déli végéről körülbelül fél egykor, mikor egy alacsony alakot pillantott meg, amint felé tart. Baxter azt hitte, egyik kisebb termetű barátja lehet az, és néven is szólította, de nem kapott választ. Ahogy egyre közelebb értek egymáshoz, az alak megállt, és így tett Baxter is. Majd úgy döntött, jobban is megnézi magának a figurát. Nem látott jól az erdő félhomályában, amikor minden olyan szürkés, mint egy fekete-fehér horrorfilmben, így újból elindult. Ismét megpróbálta megszólítani a szemben állót: „Ki van ott?” De megint csak hallgatás volt a válasz.

John Baxter bátrabb volt, mint az emberek általában, így az árnyékba burkolózott alak felé lépett. De erre a másik futásnak eredt lefelé a mellettük levő keskeny vízmosáson, majd felfelé annak másik partján. Mikor a lény a vízmosás aljára ért, a fiú jobban meg tudta figyelni. Hasonlót nem látott még egész életében. A teremtmény az árnyékban állt mintegy harminclábnyira (kb. kilenc méterre) a fiútól, a lábai ráfonódtak egy kőre, amelyre felkapaszkodott nem messze egy fától, ennek a törzsét szorongatta nagyon hosszú ujjaival. A fiút egy majomra emlékeztette a teste, eltekintve a fejétől, amely az ő megfogalmazásában kissé egy nyolcasra hasonlított.

A fiú a lény nyomába eredt, de mikor már valóban közel volt, és farkasszemet néztek, visszarettent. Néhány kellemetlen perc után, azon aggódva, vajon nem támadja-e meg, a visszavonulás mellett döntött. Miközben sietve mászott fel a lejtős oldalban, torkában dobogott a szíve.Mikor felért, gyorsan a Farm utca felé vette az irányt, ahol, hogy minél hamarabb a lehető legmesszebb kerüljön, stoppolt, egy autós fel is vette, és hazafuvarozta.

A következő este a tizennyolc éves Will Taintor kocsival vitte haza éjfél körül a tizenöt éves Abby Brabhamet.A lány azt mondta, látott valamit az autó lámpájának fényében. Az út bal oldalán egy teremtmény állt csupaszon, és az autót bámulta. A teste vékony volt, olyan, mint egy emberszabású majomé, a lány pedig még ovális fejformáját is megfigyelte. Azt mondta, a szemei zölden csillogtak, és emellett akkor is kitartott, mikor megtudta, Bartlett narancssárgának látta korábban azokat. Bőrszínét napbarnítottnak írta le.

Taintor állítása szerint csak egy futó pillantást tudott vetni az alakra. A lány félelmében nógatta barátját, minél hamarabb tűnjenek el a közelből. A fiú később hallott Bartlett hasonló észleléséről, ezért - ezt meg nem említve barátnőjének - kikérdezte őt is, mit látott pontosan, hogy vajon egyeznek-e a megfigyelések.

Újszülött jávorszarvas?

A környéken lakó paranormális nyomozó, Loren Coleman egy közös ismerősüktől hallott Bartlett élményéről. így interjúvolta meg tapasztalatairól őt is a többi szemtanúval együtt a két ufológus,Walter Webb és Ed Fogg. Nemcsak a közvetlen szemtanúkat kérdezték ki, hanem a szülőket, barátokat, tanárokat, iskolai hivatalnokokat és a rendőrséget is.

Azonban nem találtak semmi olyasmit, ami arra utalt volna, hogy beugratással lenne dolguk. Ellenkezőleg, akiket csak a tanúkról faggattak, állították, hogy hitelt érdemlő, szavahihető emberekről van szó. Coleman az esetsorozatnak a „doveri démon” nevet adta, hogy egyszerűbben hivatkozhassanak az eseményekre.

Azóta sok elképzelés született arról, mivel is állhatták akkoriban szemben. Néhányan úgy hiszik, a leírtak igen hasonlítanak azokra a földönkívüliekre, amelyeket sok más ufójelenségben írnak le. A teremtmény emellett kétségtelenül sok hasonlóságot mutat a kelet-kanadaiak által csak Mannageshinek nevezett lénnyel. Létezik egy zoológiái válasz is a kérdésre, mely szerint a látott alak nem volt más, mint egy újszülött jávorszarvas. Egy szkeptikus szerint ugyanis a beszámolók alapján a lény feje úgy nézhetett ki, mint egy jávorszarvasgidáé. Azonban ennek a magyarázatnak ellentmond az a pont, amely az összes beszámolóban közös, mégpedig hogy a teremtmény jól felismerhetően ujjakkal rendelkezett, ami egy szarvasnak mint patás állatnak nem lehet. Még számtalan jól csengő teória kering a látottakról, sokak szerint lehet valamilyen más, megszökött egzotikus állat is, vagy egyszerűen csak ostoba diáktréfa volt az észlelés.

Mivel minden tanú tinédzser, a többség úgy gondolja, ez csak egy komisz átverés, amelyet egyszerűen figyelmen kívül kellene hagyni. Szerintük pusztán néhány középiskolás fogott össze a történet kitalálásához. Ezek a vádak egy csapat fiatal szemtanú felhördülését váltották ki, akik korábban Mothmanban láttak hasonló lényt, de nem hittek nekik sem, mondván, ők csupán csínytevő gyerekek. Az észlelésekhez kapcsolódó nyomozásokban a doveri rendőrség Bartlett középiskolájában kikérdezte a tanárokat, vajon a kamaszok valóban ismert bajkeverőnek számítanak-e. Azonban azt a választ kapták, nincs semmi probléma velük, átlagos diáknak ismerték meg őket.

Az ufójelenségre fogékonyak körében az alábbi magyarázatokat tartották elfogadhatónak: felmerült, hogy esetlegesen egy eltévedt földönkívülivel, idegen felderítővel álltak szemben. Elképzelhető ugyanis, hogy a térségben egy ufó landolt, amely véletlenül vagy talán szándékosan itt hagyta egyik utasát, ennek oka lehet baleset vagy valamilyen felderítési cél is akár. A második elképzelés szerint lehet szó interdimenzionális utazóról is, és hogy sikerült vele találkozniuk, szintén történhetett szándékosan, de akaratlanul is.

Akármelyik elképzelés is a hitelt érdemlő, mindkettő szerint érkezhetett a démon akármelyik dimenzióból, de azt nem válaszolják meg, továbbment-e a különös lény Földünkről, vagy esetleg itt pusztult el.

Loren Coleman, mikor megkezdte feljegyzéseit még 1977-ben, kutatásai során az esetnek egy tízes hihetőségi skálán ötöst adott. Időközben azonban megváltozott a véleménye, és 2001 -es visszatekintő, Rejtélyes Amerika című könyvében az eset egy aktualizált verzióját közölte, ellenőrizve a tanúkat, és bebizonyítva, hogy a szarvasgida-elméletnek nem lehet állattani alapja.