Júdás evangéliuma
AZ ÚJSÁGOK szerte a világon
2006 áprilisában nagy hírként számoltak be arról, hogy tudósok
nyilvánosságra hozták egy nemrég felfedezett ókori kézirat tartalmát,
mely Júdás evangéliumaként vált ismertté. A cikkek olyan tudósokat
idéztek, akik szerint ez a kézirat teljesen megváltoztatja azt, ahogyan
az emberek Júdásra, a Jézust eláruló tanítványra gondolnak. Azt
állítják, hogy Júdás tulajdonképpen hős volt, ő volt az az apostol, aki a
legjobban megértette Jézust, és hogy maga Jézus kérte meg arra, hogy
segítse elő a kivégzését.
De valóban egy ősi
dokumentummal van dolgunk? És ha igen, tényleg eddig rejtve maradt
információt találunk benne Iskariót Júdásról, Jézus Krisztusról vagy a
korai keresztényekről? Vajon másképp kell ezek után tekintenünk
Krisztusra és a tanításaira?
HOGYAN KERÜLT A FIGYELEM KÖZÉPPONTJÁBA?
Még mindig nem tisztázott, hogy
hogyan is került elő Júdás evangéliuma. Erre a régi iratra nem régészek
bukkantak rá, hanem az 1970-es évek végén vagy az 1980-as évek elején
egyszer csak feltűnt a műkincspiacon. Feltehetően 1978-ban egy
elhagyatott sírban, egy egyiptomi barlangban találtak rá. Egy olyan
kódex részét alkotta, melyben még három másik kézirat is volt. A kódex
kopt nyelven íródott, mely az egyiptomi nyelv utolsó fázisa.
A bőrkötéses kódex, mely a
száraz egyiptomi éghajlaton évszázadokon át fennmaradt, onnan elkerülve
rendkívül sérülékennyé vált, és egyre rosszabb állapotba került.
1983-ban néhány tudósnak megmutatták, de csillagászati összeget kértek
volna érte, így nem jött létre az adásvétel. Az elkövetkezendő években a
hanyag és szakszerűtlen tárolás miatt a kódex állapota tovább romlott,
míg végül 2000-ben egy svájci műkincskereskedő megvásárolta. Ezután
átadta egy tudósokból álló nemzetközi csoportnak, akiket a National
Geographic Társaság és az Ókori Művészetek Maecenas Alapítványa
támogatott. A tudósok azt a hatalmas feladatot kapták, hogy állítsák
helyre az addigra néhol már apró darabokban lévő kódexet, határozzák meg
a korát, fordítsák le és értelmezzék.
A
szénizotópos kormeghatározás szerint a kódex az i. sz.
III-IV. századból származik. A tudósok azonban arra a következtetésre
jutottak, hogy a kopt nyelvű Júdás evangéliuma eredetileg görögül
íródott egy korábbi időszakban. De akkor pontosan mikor és milyen
körülmények között született ez az „evangélium”?
EGY GNOSZTIKUS EVANGÉLIUM
Júdás evangéliumáról először Iréneusz lyoni püspök tett említést, aki az i. sz. II. század vége felé élt. Iréneusz Az eretnekségek ellen (Adversus
haereses) című művében írt az egyik olyan csoportról, amelynek a
tanításaival egyáltalán nem értett egyet: „azt mondják, az áruló Júdás
jól ismerte ezen dolgokat; egyedül ő ismerte az igazságot úgy, ahogyan
senki más, és ezért hajtotta végre az árulás misztériumát. Őáltala
semmisült meg minden dolog földön és mennyben. Ők pedig ebben a
szellemben egy koholmányt is felemlegetnek, amelyet Júdás evangéliumának
neveznek.”
„Nem egy olyan evangélium, mely Júdás életidejében született, egy olyan író által, aki személyesen ismerte őt”
Iréneusznak az volt a célja,
hogy megcáfolja a gnosztikus keresztények tanításait, akik azt
állították magukról, hogy olyan belső tudás birtokában vannak, mely
kizárólag nekik lett kinyilatkoztatva. A gnoszticizmus egy olyan
irányzat átfogó megnevezése, melyhez több csoport is tartozott. Ezek
mindegyike egyéni módon értelmezte a keresztény „igazságot”.
A gnosztikusoknak az i. sz. II. században rengeteg írásuk jelent meg,
melyekben az értelmezéseiket terjesztették.
Ezek a gnosztikus
evangéliumok gyakran azt hangoztatták, hogy Jézus megbecsült apostolai
félreértették az üzenetét, és hogy Jézusnak volt egy titkos tanítása is,
melyet csak néhány kiválasztott értett meg. *
Egyes gnosztikusok abban hittek, hogy a fizikai világ csupán egy
börtön. Éppen ezért a Héber Iratok „teremtő istene” egy alacsonyrendű
isten, aki szemben áll a tökéletes istenségekkel. Aki birtokában van az
„igaz ismeretnek”, az megértette ezt a „titkot”, és szabadulni akar a
fizikai létből.
Júdás evangéliuma is ezt az
elképzelést tükrözi. Így kezdődik: „Titkos beszámoló Jézus
kinyilatkoztatásáról, amelyet iskarióti Júdással folytatott beszélgetése
során mondott nyolc napon át, három nappal azelőttig, hogy a húsvétot
ünnepelte.”
Vajon Iréneusz erről a
feljegyzésről írt, melyet évszázadokig elveszettnek hittek? Marvin
Meyer, annak a csoportnak az egyik tagja, mely elsőként elemezte és
fordította le a kézirat szövegét, azt mondja, hogy Iréneusz „rövid
leírása tökéletesen ráillik erre a Júdás evangéliumaként ismertté vált
kopt szövegre”.
HOGYAN MUTATJA BE JÚDÁST?
Júdás evangéliumában Jézus
gúnyosan kineveti a tanítványokat, amikor kiderül, hogy nincs pontos
ismeretük. Júdás az egyetlen a 12 apostol közül, aki megérti Jézus
valódi természetét. Ezért Jézus csak neki tárja fel „a királyság
misztériumait”.
A szöveg kezdeti
rekonstrukciója során a kézirattal foglalkozó tudósokat nagyban
befolyásolta, amit Iréneusz írt erről az evangéliumról. Fordításukban
Jézus különbnek tartja Júdást mint az egyetlen olyan apostolt, aki
megérti a titkokat, és aki előtt nyitva áll a királyság. A tévúton járó
apostolok mást választanak Júdás helyére, ám Júdás lesz a „tizenharmadik
szellem”, aki „mindegyiküknél nagyobb” lesz, mert ahogyan Jézus mondta
neki: „Te fogod ugyanis feláldozni az embert, aki magában hord engem.”
Két népszerű író, Bart Ehrman
és Elaine Pagels, akik maguk is elismert tudósok a korai kereszténység
és a gnoszticizmus szakterületén, kiadták a Júdás evangéliumáról
készített saját szövegelemzéseiket és magyarázataikat. Ezek alapjában
véve összecsengenek azzal a fordítással, melyet a kézirattal kezdetekben
foglalkozó csoport készített. Ám nem sokkal később akadtak olyan
tudósok is, például April DeConick és Birger Pearson, akik aggodalmuknak
adtak hangot. Szerintük a National
Geographic Társaság elsiette az ókori szöveg közzétételét, mivel az
volt a célja, hogy a médiában nagy hírverést keltsen. Továbbá
sérelmezik, hogy a tudósok nem követték a hagyományos akadémiai
eljárást, mely az alapos vizsgálatot és a megjelenés előtti, más
tudósoktól kapott visszajelzések figyelembevételét is magában foglalja,
ugyanis elvárták tőlük, hogy írjanak alá egy titoktartási nyilatkozatot.
A szöveget elemző tudósok egyike sem nyilatkozta azt, hogy Júdás evangéliuma történelmi szempontból megbízható lenne
DeConick és Pearson egymástól
függetlenül arra a következtetésre jutottak, hogy a töredékes kódex
néhány kulcsfontosságú részlete félre lett fordítva. DeConick
szövegrekonstrukciója szerint Jézus a „tizenharmadik démonnak” nevezi Júdást, nem pedig a „tizenharmadik szellemnek”. * Ezenkívül Jézus egyértelműen közli vele, hogy nem fog
bejutni a királyságba. És nem azt mondja neki, hogy „mindegyiküknél
nagyobb” lesz, hanem ezt: „Mindegyiküknél nagyobb gonoszságot fogsz
elkövetni, hiszen te fogod feláldozni az embert, aki magában hord
engem.” DeConick szerint Júdás evangéliuma egy ókori gnosztikus paródia,
mely tréfát űz minden apostolból. DeConick és Pearson mindketten
határozottan azon a véleményen vannak, hogy Júdás evangéliuma nem
hősként mutatja be Júdást.
MIT BIZONYÍT?
Függetlenül attól, hogy
egyesek szerint ez az evangélium hősként vagy démonként mutatja-e be
Júdást, a szöveget elemző tudósok egyike sem nyilatkozta azt, hogy Júdás
evangéliuma történelmi szempontból megbízható lenne. Bart Ehrman ezt
mondja: „Ez nem egy Júdás által írt evangélium, nem is olvasunk benne
ilyen állítást . . . Nem egy olyan evangélium, mely Júdás életidejében
született, egy olyan író által, aki személyesen ismerte őt . . . Éppen
ezért ne számítsunk arra, hogy ez a könyv hozzátesz majd mindahhoz, amit
eddig már megtudtunk a Jézus korában történt eseményekről.”
Júdás evangéliuma eredetileg
görög nyelven íródott, valószínűleg az i. sz. II. században. Az még
vitatott a tudósok körében, hogy vajon ez-e az a szöveg, melyre Iréneusz
utalt. Júdás evangéliuma csupán arra szolgál egyértelmű, fontos
bizonyítékkal, hogy volt egy olyan időszak, melyben a kereszténység
egymásnak ellentmondó szekták és hitnézetek miatt megosztottá vált.
Júdás evangéliuma ahelyett, hogy aláásná a Szentírás hitelességét,
megerősíti, hogy mennyire időszerűek voltak az apostolok
figyelmeztetései, például az, amit Pál mondott a Cselekedetek 20:29, 30-ban
feljegyzettek szerint: „Tudom, hogy eltávozásom után . . . közületek is
támadnak majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy
maguk után vonják a tanítványokat.”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése