Júdás evangéliuma

AZ ÚJSÁGOK szerte a világon 2006 áprilisában nagy hírként számoltak be arról, hogy tudósok nyilvánosságra hozták egy nemrég felfedezett ókori kézirat tartalmát, mely Júdás evangéliumaként vált ismertté. A cikkek olyan tudósokat idéztek, akik szerint ez a kézirat teljesen megváltoztatja azt, ahogyan az emberek Júdásra, a Jézust eláruló tanítványra gondolnak. Azt állítják, hogy Júdás tulajdonképpen hős volt, ő volt az az apostol, aki a legjobban megértette Jézust, és hogy maga Jézus kérte meg arra, hogy segítse elő a kivégzését.

De valóban egy ősi dokumentummal van dolgunk? És ha igen, tényleg eddig rejtve maradt információt találunk benne Iskariót Júdásról, Jézus Krisztusról vagy a korai keresztényekről? Vajon másképp kell ezek után tekintenünk Krisztusra és a tanításaira?

HOGYAN KERÜLT A FIGYELEM KÖZÉPPONTJÁBA?

Még mindig nem tisztázott, hogy hogyan is került elő Júdás evangéliuma. Erre a régi iratra nem régészek bukkantak rá, hanem az 1970-es évek végén vagy az 1980-as évek elején egyszer csak feltűnt a műkincspiacon. Feltehetően 1978-ban egy elhagyatott sírban, egy egyiptomi barlangban találtak rá. Egy olyan kódex részét alkotta, melyben még három másik kézirat is volt. A kódex kopt nyelven íródott, mely az egyiptomi nyelv utolsó fázisa.

A bőrkötéses kódex, mely a száraz egyiptomi éghajlaton évszázadokon át fennmaradt, onnan elkerülve rendkívül sérülékennyé vált, és egyre rosszabb állapotba került. 1983-ban néhány tudósnak megmutatták, de csillagászati összeget kértek volna érte, így nem jött létre az adásvétel. Az elkövetkezendő években a hanyag és szakszerűtlen tárolás miatt a kódex állapota tovább romlott, míg végül 2000-ben egy svájci műkincskereskedő megvásárolta. Ezután átadta egy tudósokból álló nemzetközi csoportnak, akiket a National Geographic Társaság és az Ókori Művészetek Maecenas Alapítványa támogatott. A tudósok azt a hatalmas feladatot kapták, hogy állítsák helyre az addigra néhol már apró darabokban lévő kódexet, határozzák meg a korát, fordítsák le és értelmezzék.

 A szénizotópos kormeghatározás szerint a kódex az i. sz. III-IV. századból származik. A tudósok azonban arra a következtetésre jutottak, hogy a kopt nyelvű Júdás evangéliuma eredetileg görögül íródott egy korábbi időszakban. De akkor pontosan mikor és milyen körülmények között született ez az „evangélium”?

EGY GNOSZTIKUS EVANGÉLIUM

Júdás evangéliumáról először Iréneusz lyoni püspök tett említést, aki az i. sz. II. század vége felé élt. Iréneusz Az eretnekségek ellen (Adversus haereses) című művében írt az egyik olyan csoportról, amelynek a tanításaival egyáltalán nem értett egyet: „azt mondják, az áruló Júdás jól ismerte ezen dolgokat; egyedül ő ismerte az igazságot úgy, ahogyan senki más, és ezért hajtotta végre az árulás misztériumát. Őáltala semmisült meg minden dolog földön és mennyben. Ők pedig ebben a szellemben egy koholmányt is felemlegetnek, amelyet Júdás evangéliumának neveznek.”

„Nem egy olyan evangélium, mely Júdás életidejében született, egy olyan író által, aki személyesen ismerte őt”

Iréneusznak az volt a célja, hogy megcáfolja a gnosztikus keresztények tanításait, akik azt állították magukról, hogy olyan belső tudás birtokában vannak, mely kizárólag nekik lett kinyilatkoztatva. A gnoszticizmus egy olyan irányzat átfogó megnevezése, melyhez több csoport is tartozott. Ezek mindegyike egyéni módon értelmezte a keresztény „igazságot”. A gnosztikusoknak az i. sz. II. században rengeteg írásuk jelent meg, melyekben az értelmezéseiket terjesztették.

Ezek a gnosztikus evangéliumok gyakran azt hangoztatták, hogy Jézus megbecsült apostolai félreértették az üzenetét, és hogy Jézusnak volt egy titkos tanítása is, melyet csak néhány kiválasztott értett meg. * Egyes gnosztikusok abban hittek, hogy a fizikai világ csupán egy börtön. Éppen ezért a Héber Iratok „teremtő istene” egy alacsonyrendű isten, aki szemben áll a tökéletes istenségekkel. Aki birtokában van az „igaz ismeretnek”, az megértette ezt a „titkot”, és szabadulni akar a fizikai létből.

Júdás evangéliuma is ezt az elképzelést tükrözi. Így kezdődik: „Titkos beszámoló Jézus kinyilatkoztatásáról, amelyet iskarióti Júdással folytatott beszélgetése során mondott nyolc napon át, három nappal azelőttig, hogy a húsvétot ünnepelte.”

Vajon Iréneusz erről a feljegyzésről írt, melyet évszázadokig elveszettnek hittek? Marvin Meyer, annak a csoportnak az egyik tagja, mely elsőként elemezte és fordította le a kézirat szövegét, azt mondja, hogy Iréneusz „rövid leírása tökéletesen ráillik erre a Júdás evangéliumaként ismertté vált kopt szövegre”.

HOGYAN MUTATJA BE JÚDÁST?

Júdás evangéliumában Jézus gúnyosan kineveti a tanítványokat, amikor kiderül, hogy nincs pontos ismeretük. Júdás az egyetlen a 12 apostol közül, aki megérti Jézus valódi természetét. Ezért Jézus csak neki tárja fel „a királyság misztériumait”.

A szöveg kezdeti rekonstrukciója során a kézirattal foglalkozó tudósokat nagyban befolyásolta, amit Iréneusz írt erről az evangéliumról. Fordításukban Jézus különbnek tartja Júdást mint az egyetlen olyan apostolt, aki megérti a titkokat, és aki előtt nyitva áll a királyság. A tévúton járó apostolok mást választanak Júdás helyére, ám Júdás lesz a „tizenharmadik szellem”, aki „mindegyiküknél nagyobb” lesz, mert ahogyan Jézus mondta neki: „Te fogod ugyanis feláldozni az embert, aki magában hord engem.”

Két népszerű író, Bart Ehrman és Elaine Pagels, akik maguk is elismert tudósok a korai kereszténység és a gnoszticizmus szakterületén, kiadták a Júdás evangéliumáról készített saját szövegelemzéseiket és magyarázataikat. Ezek alapjában véve összecsengenek azzal a fordítással, melyet a kézirattal kezdetekben foglalkozó csoport készített. Ám nem sokkal később akadtak olyan tudósok is, például April DeConick és Birger Pearson, akik aggodalmuknak adtak hangot. Szerintük a  National Geographic Társaság elsiette az ókori szöveg közzétételét, mivel az volt a célja, hogy a médiában nagy hírverést keltsen. Továbbá sérelmezik, hogy a tudósok nem követték a hagyományos akadémiai eljárást, mely az alapos vizsgálatot és a megjelenés előtti, más tudósoktól kapott visszajelzések figyelembevételét is magában foglalja, ugyanis elvárták tőlük, hogy írjanak alá egy titoktartási nyilatkozatot.

A szöveget elemző tudósok egyike sem nyilatkozta azt, hogy Júdás evangéliuma történelmi szempontból megbízható lenne

DeConick és Pearson egymástól függetlenül arra a következtetésre jutottak, hogy a töredékes kódex néhány kulcsfontosságú részlete félre lett fordítva. DeConick szövegrekonstrukciója szerint Jézus a „tizenharmadik démonnak” nevezi Júdást, nem pedig a „tizenharmadik szellemnek”. * Ezenkívül Jézus egyértelműen közli vele, hogy nem fog bejutni a királyságba. És nem azt mondja neki, hogy „mindegyiküknél nagyobb” lesz, hanem ezt: „Mindegyiküknél nagyobb gonoszságot fogsz elkövetni, hiszen te fogod feláldozni az embert, aki magában hord engem.” DeConick szerint Júdás evangéliuma egy ókori gnosztikus paródia, mely tréfát űz minden apostolból. DeConick és Pearson mindketten határozottan azon a véleményen vannak, hogy Júdás evangéliuma nem hősként mutatja be Júdást.

MIT BIZONYÍT?

Függetlenül attól, hogy egyesek szerint ez az evangélium hősként vagy démonként mutatja-e be Júdást, a szöveget elemző tudósok egyike sem nyilatkozta azt, hogy Júdás evangéliuma történelmi szempontból megbízható lenne. Bart Ehrman ezt mondja: „Ez nem egy Júdás által írt evangélium, nem is olvasunk benne ilyen állítást . . . Nem egy olyan evangélium, mely Júdás életidejében született, egy olyan író által, aki személyesen ismerte őt . . . Éppen ezért ne számítsunk arra, hogy ez a könyv hozzátesz majd mindahhoz, amit eddig már megtudtunk a Jézus korában történt eseményekről.”

Júdás evangéliuma eredetileg görög nyelven íródott, valószínűleg az i. sz. II. században. Az még vitatott a tudósok körében, hogy vajon ez-e az a szöveg, melyre Iréneusz utalt. Júdás evangéliuma csupán arra szolgál egyértelmű, fontos bizonyítékkal, hogy volt egy olyan időszak, melyben a kereszténység egymásnak ellentmondó szekták és hitnézetek miatt megosztottá vált. Júdás evangéliuma ahelyett, hogy aláásná a Szentírás hitelességét, megerősíti, hogy mennyire időszerűek voltak az apostolok figyelmeztetései, például az, amit Pál mondott a Cselekedetek 20:29, 30-ban feljegyzettek szerint: „Tudom, hogy eltávozásom után . . . közületek is támadnak majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat.”