Látogatók egy másik dimenzióból?
Az ötvenes, hatvanas években, amikor először láttak napvilágot a földönkívüliekkel való közeli találkozásokról szóló hírek, és amikor a komoly tudósok is először kezdték el rádiótávcsövekkel pásztázni az eget idegen életformák jelei után, vált népszerűvé a „kis zöld emberkék” kifejezés. Akkoriban így hívták a földönkívülieket, és úgy tűnik, ez az elnevezésnapjainkra ismét aktuálissá vált.
Legutóbb 2004. nyarán nevezték így az ufonautákat, amikor a portugáliai Brogancához közeli falvakban szárnyra kapott a hír, hogy több helybéli különös, kis termetű zöld emberkékkel találkozott. Az egyik első szemtanú, egy hetven éves férfi fia társaságában hűsölt a kerti fák alatt, amikor az egyik kőkerítés mögül eléjük lépett két alak.
A bőrük halvány zöldes színű volt, és leginkább tizenéves gyerekeknek tűntek, ám valami furcsa, selymesen csillogó, testhez feszülő anorákban lehettek' - idézte fel a történteket a férfi. - A járásuk is lassú, komótos volt és valami érthetetlen karattyoló nyelven beszéllek, amikor a fiam rájuk förmedt, hogy mit keresnek a kertben. Nem voltak messzebb 50 méternél, de olyan élesen és hangosan társalogtak, hogy a fiamnak szinte kiabálnia kellett, ha túl akarta harsogni őket. Amint megláttak minket, rémülten sarkon fordultak és a közeli dombok felé elsiettek."
Az öreg és a fia csak akkor lepődött meg, amikor nem sokkal később a dombok közül egy fényes, sárga gömb alakú UFO emelkedett fel és átrepült felettük. A gömböt mások is látták, és hamarosan kiderült, hogy az elkövetkezendő pár napban legalább tíz alkalommal látták a különös ruhába öltözött „zöld gyermekeket,' vagy ahogy őket a helyi sajté nevezte „kicsi zöld emberkéket”.
Az UFO-kulatók előtt nem ismeretlenek a zöld vagy kék gyermekek, bár a feltűnésük meglehetősen ritkaságszámba megy. Az egyik legutóbbi, hitelesnek tekinthető eset is több mint 30 éve, 1976 januárjában, egy meglehetősen borongós hideg napon, Angliában történt. Akkor a Chiltem Mills egyik partján keresztül hazafelé tartó diákok találkoztak egy titokzatos, kék színű teremtménnyel. Egyikük, a 10 éves Alex Butler észrevette a lényt, és szólt a társának, akivel lassan megközelítették, ás egészen közel kerültek hozzá. A későbbi helyszíni kutatás alapján kiderült, hogy nem egészen 18 méternyire tudták megközelíteni a kék bőrű emberkét, amikor az hirtelen egy felhőszerűségben egyszerűen kámforrá vált. A megdöbbent és izgatott diákok nem hittek a szemüknek, és feltúrtak minden bokrot, hogy a lényt megtalálják. Már majdnem feladták a keresést, amikor a humanoid ismét megjelent. Ekkor felé iramodtak, de a lény - mintha
csak játszana velük - újból eltűnt, és ez a fogócska még néhányszor megismétlődött. A fiúk később beszámoltak minderről tanároknak, majd számos UFQ-kutatóval is megosztották tapasztalataikat és részletesen leírták az 1 méter magas lény külsejét és ruházatát. A legérdekesebb számukra az ufonauta (mi más lehetett volna?) széles, sötét öve és a csat helyén viselt, mintegy 15 cm-es dobozszerű készülék volt. Azt is elmondták, hogy az idegen különös, beszédre emlékeztető hangokat hallatott, ám ebből egy kukkot sem értettek.
Ez az eset azonban számos dologban különbözik a legutóbbi portugál beszámolótól. A lény ezúttal egyedül volt, kék színű volt, nem pedig zöld, ráadásul sokkal inkább egy idősebb alak benyomását keltette, nem úgy, mint a braganca-i „zöld gyermekek".
Érdekes, hogy egy, a mostanihoz kísértetiesen hasonló eset történt szintén az Ibériai-félszigeten, a spanyol Katalónia tartomány egyik aprócska falujában, Banjosban 1887 augusztusában. Akkor néhány paraszt bukkant két furcsán zöld színű, sírdogáló gyermekre egy barlang szájánál. A gyermekek - egy kisfiú és egy kislány - különös, mindenki számára ismeretlen nyelven beszéltek. Később még Barcelonából is érkeztek nyelvi specialisták, ám a beszédet nem tudták megfejteni. A zöldes színű, kétségbeesett gyermekek ismeretlen anyagból készült ruhát hordtak, és hamarosan a csodájukra járt minden környékbeli. A gyermekeket a helyi békebíró, Ricardo da Calno vette védelmébe. Hazavitte és megmosdatta őket de a zöld szín csak nem akart lejönni róluk, ráadásul élelmet sem fogadtak el. Öt napig csak forrásvizet ittak, amikor végül is sikerült megkóstoltatni velük a nyers zöldbabot. Ezt követően csak ezen éltek, de a fiú hamarosan legyengült és meghalt. A lány még öt évig élt, de ez alatt fokozatosan elveszítette a színét, ás lassan megtanult spanyolul beszélni az emberekkel. Elmondta, hogy egy olyan világból érkezett, ahol a napot nem ismerik, és állandó félhomály uralkodik. Arra, hogy miként kerültek Banjos határába, a barlang bejáratához, meglehetősen zavaros választ adón. Erős zajról, forgószélről, sötétségről és furcsa teleportációról beszélt, amiből később több kutató arra következtettél, hogy a „zöld gyermekek’ talán egy másik dimenzióból kerültek Katalóniába.
Az eset akkoriban meglehetősen nagy vihart kavart, és hamarosan kiderült, hogy már a több száz évvel korábbi krónikák között is akad olyan, amely „zöld gyermekek" feltűnéséről ad hírt.
A Yorkshire-i kolostor egyik szerzetese, Newburgh-i William 1200-ban számolt be a suffolki Bury st Edmunds-hoz közeli Woolpitben megjelent .zöld gyermekekről". A krónika néhány mondatát bizony érdemes felidézni:
Az egyik aratáskor e két árokból (a helyiek által csak farkasároknak nevezett árkokról van szó - A szerk.) egyszer csak előmászott egy fiú ás egy lány testük minden porcikája zöld volt és különös, ismeretlen anyagból készült ruhákba voltak öltözve. Zavarodottan kóboroltak a búzatáblában, mígnem az aratók elfogták és bevitték őket a faluba..."
Ugye, milyen ismerős?
És, hogy semmi kétségünk ne legyen a történet hitelességét illetően, egy másik krónikás, a coggeshall-i Ralph apát, 3 Woolpittól 50 kilométerre lévő essexi kolostor krónikása mindehhez még hozzátette: .Senki sem értette beszédüket..
Hát persze, hiszen nem e világiak voltak...
forrás:Hihetetlen magazin
Legutóbb 2004. nyarán nevezték így az ufonautákat, amikor a portugáliai Brogancához közeli falvakban szárnyra kapott a hír, hogy több helybéli különös, kis termetű zöld emberkékkel találkozott. Az egyik első szemtanú, egy hetven éves férfi fia társaságában hűsölt a kerti fák alatt, amikor az egyik kőkerítés mögül eléjük lépett két alak.
A bőrük halvány zöldes színű volt, és leginkább tizenéves gyerekeknek tűntek, ám valami furcsa, selymesen csillogó, testhez feszülő anorákban lehettek' - idézte fel a történteket a férfi. - A járásuk is lassú, komótos volt és valami érthetetlen karattyoló nyelven beszéllek, amikor a fiam rájuk förmedt, hogy mit keresnek a kertben. Nem voltak messzebb 50 méternél, de olyan élesen és hangosan társalogtak, hogy a fiamnak szinte kiabálnia kellett, ha túl akarta harsogni őket. Amint megláttak minket, rémülten sarkon fordultak és a közeli dombok felé elsiettek."
Az öreg és a fia csak akkor lepődött meg, amikor nem sokkal később a dombok közül egy fényes, sárga gömb alakú UFO emelkedett fel és átrepült felettük. A gömböt mások is látták, és hamarosan kiderült, hogy az elkövetkezendő pár napban legalább tíz alkalommal látták a különös ruhába öltözött „zöld gyermekeket,' vagy ahogy őket a helyi sajté nevezte „kicsi zöld emberkéket”.
Az UFO-kulatók előtt nem ismeretlenek a zöld vagy kék gyermekek, bár a feltűnésük meglehetősen ritkaságszámba megy. Az egyik legutóbbi, hitelesnek tekinthető eset is több mint 30 éve, 1976 januárjában, egy meglehetősen borongós hideg napon, Angliában történt. Akkor a Chiltem Mills egyik partján keresztül hazafelé tartó diákok találkoztak egy titokzatos, kék színű teremtménnyel. Egyikük, a 10 éves Alex Butler észrevette a lényt, és szólt a társának, akivel lassan megközelítették, ás egészen közel kerültek hozzá. A későbbi helyszíni kutatás alapján kiderült, hogy nem egészen 18 méternyire tudták megközelíteni a kék bőrű emberkét, amikor az hirtelen egy felhőszerűségben egyszerűen kámforrá vált. A megdöbbent és izgatott diákok nem hittek a szemüknek, és feltúrtak minden bokrot, hogy a lényt megtalálják. Már majdnem feladták a keresést, amikor a humanoid ismét megjelent. Ekkor felé iramodtak, de a lény - mintha
csak játszana velük - újból eltűnt, és ez a fogócska még néhányszor megismétlődött. A fiúk később beszámoltak minderről tanároknak, majd számos UFQ-kutatóval is megosztották tapasztalataikat és részletesen leírták az 1 méter magas lény külsejét és ruházatát. A legérdekesebb számukra az ufonauta (mi más lehetett volna?) széles, sötét öve és a csat helyén viselt, mintegy 15 cm-es dobozszerű készülék volt. Azt is elmondták, hogy az idegen különös, beszédre emlékeztető hangokat hallatott, ám ebből egy kukkot sem értettek.
Ez az eset azonban számos dologban különbözik a legutóbbi portugál beszámolótól. A lény ezúttal egyedül volt, kék színű volt, nem pedig zöld, ráadásul sokkal inkább egy idősebb alak benyomását keltette, nem úgy, mint a braganca-i „zöld gyermekek".
Érdekes, hogy egy, a mostanihoz kísértetiesen hasonló eset történt szintén az Ibériai-félszigeten, a spanyol Katalónia tartomány egyik aprócska falujában, Banjosban 1887 augusztusában. Akkor néhány paraszt bukkant két furcsán zöld színű, sírdogáló gyermekre egy barlang szájánál. A gyermekek - egy kisfiú és egy kislány - különös, mindenki számára ismeretlen nyelven beszéltek. Később még Barcelonából is érkeztek nyelvi specialisták, ám a beszédet nem tudták megfejteni. A zöldes színű, kétségbeesett gyermekek ismeretlen anyagból készült ruhát hordtak, és hamarosan a csodájukra járt minden környékbeli. A gyermekeket a helyi békebíró, Ricardo da Calno vette védelmébe. Hazavitte és megmosdatta őket de a zöld szín csak nem akart lejönni róluk, ráadásul élelmet sem fogadtak el. Öt napig csak forrásvizet ittak, amikor végül is sikerült megkóstoltatni velük a nyers zöldbabot. Ezt követően csak ezen éltek, de a fiú hamarosan legyengült és meghalt. A lány még öt évig élt, de ez alatt fokozatosan elveszítette a színét, ás lassan megtanult spanyolul beszélni az emberekkel. Elmondta, hogy egy olyan világból érkezett, ahol a napot nem ismerik, és állandó félhomály uralkodik. Arra, hogy miként kerültek Banjos határába, a barlang bejáratához, meglehetősen zavaros választ adón. Erős zajról, forgószélről, sötétségről és furcsa teleportációról beszélt, amiből később több kutató arra következtettél, hogy a „zöld gyermekek’ talán egy másik dimenzióból kerültek Katalóniába.
Az eset akkoriban meglehetősen nagy vihart kavart, és hamarosan kiderült, hogy már a több száz évvel korábbi krónikák között is akad olyan, amely „zöld gyermekek" feltűnéséről ad hírt.
A Yorkshire-i kolostor egyik szerzetese, Newburgh-i William 1200-ban számolt be a suffolki Bury st Edmunds-hoz közeli Woolpitben megjelent .zöld gyermekekről". A krónika néhány mondatát bizony érdemes felidézni:
Az egyik aratáskor e két árokból (a helyiek által csak farkasároknak nevezett árkokról van szó - A szerk.) egyszer csak előmászott egy fiú ás egy lány testük minden porcikája zöld volt és különös, ismeretlen anyagból készült ruhákba voltak öltözve. Zavarodottan kóboroltak a búzatáblában, mígnem az aratók elfogták és bevitték őket a faluba..."
Ugye, milyen ismerős?
És, hogy semmi kétségünk ne legyen a történet hitelességét illetően, egy másik krónikás, a coggeshall-i Ralph apát, 3 Woolpittól 50 kilométerre lévő essexi kolostor krónikása mindehhez még hozzátette: .Senki sem értette beszédüket..
Hát persze, hiszen nem e világiak voltak...
forrás:Hihetetlen magazin
Megjegyzések
Megjegyzés küldése